KicsiCsaj szülinapi tortái
Kedves Maci!Az úgy volt, hogy kb. négy-öt hónapja már elábrándoztam ezen a Te szupercsíkos tortádon, hogy egy életem, egy halálom én ezt biza kipróbálom. S mikor máskor, mint az ifjú hölgy második szülinapja alkalmából. Aztán behavaztunk. Az még hagyján, hogy a szó valódi értelmében, de átvitt értelemben is. Első karácsonyunkról lévén szó új lakáskánkban mindketten, sőt Kicsicsajjal együtt mindhárman beleadtunk apait, anyait, hogy igazán emlékezetes legyen. Készültek a mézeskalácsok, bonbonok, menűsorok és elkészült a nagy haditerv is, most inkább lemondunk a saját torta gyártás örömeiről és megelégszünk egy krémes-habos csodával a közeli, elég jó cukrászdából. Aztán az a fránya idő, meg a helyi cukrászok istene közbeszólt és gyakorlatilag néhány órával lecsúsztunk a tortarendelés határidejéről.így új haditerv készült, TS munka után elkanyarodott egy helyre, ahol utolsó pillanatban is terem romlatlan mascarpone, meg tejszín és nem volt más hátra, mint vállalni a sorsom és megsütni a csíkos tortát. Az még hagyján, hogy két habzsákom nincs (még mindig nincs egy sem), de alakítható tortakarikám sincs. De mit nekem ez, nekiláttam. Sőt, ha már lúd, legyen szép dundi, egy adag tésztából én biza kettőt sütöttem. Egyet, úgy 10 cm átmérőjűt a nagy napra, 24-re estéjére, amikor csak magunk ünnepeltünk (hogy mennyire fogja ezt úúútálni az én kislányom pár év múlva, de nálunk a 24-e, szülinap ide vagy oda a szűk család Karácsonya) és egy méretesebbet másnapra, a családi szülinapozásra, karácsonyozásra.Valahogy már az elejétől gyanús volt nekem a dolog, de rá nem jöttem volna, csak a végeredmény láttán, sütőpapír helyett zsírpapírra kerültek az én tortakarikáim és piskótatésztáim, s annak rendje és módja szerint amúgy rendesen bele is ragadtak. így nem elég, hogy az egészben felvert tojásból valahogy mégsem lett olyan jó kis habos piskóta és a holmi fagyasztószacsikba töltött piskótatészták remegve, el-elcsöppenve kunkorodtak, néha löttyentek a papírra, mondanom sem kell korántsem szabályos távolságokra egymástól és korántsem párhuzamosan, de még a zsírpapír fecnik lefejtegetésével, lekapargatásával is meg kellett küzdenem. S a kegyelem döfés az álnok tortától a setupnál jött csak: a tortakarika kerületéhez képest alulméreteztem az oldalának szánt piskótát, így toldoznom kellett, no meg a zsírpapíros akcióm miatt a teteje csigalap is kisebb lett, mint kellett volna. Ja, aztán a krém sem lett elég, így negyedik rétegnek kapott egy kis panna cottát, ami viszont elfelejtődőtt a nagy fadíszítésben és már szépen készre szilárdult, mire észbe kaptam. Ez lett a nagy, utolsó pillanatban készült tortakatasztrófa csúcspontja. A másik torta egy teljesen sima túrótölteléket kapott, sok málnával és némi pirított mandulával.De a sok bajlódás ellenére a torta sikert aratott (amolyan tömör gyönyör a sok mascarponés krémtől). Főleg Nagypapi S.K. készített marcipán manóival, gombájával, télapójával. KicsiCsaj mindkét tortáján vagy háromszor-négyszer fújta el nagy boldogan a gyertyát, aztán jóízűen nyalt bele a krémbe. S most látom csak, hiába a csinosabbik oldala, lefotózni nem a béna agyontoldott felével sikerült??? Azért nem vagyok ám az a feladós típus, egyszer kevésbé hektikus állapotok közepette lesz még nekem precíziósan sütött, szépséges csíkos tortám is!