Még mindig cékla...
…és már megint rizottó. A bloggerkolleginák is rizottókat főznek nagy lelkesedéssel, és ahány főzőműsorba belefutottam tegnap, azokban is a rizottó volt a főszereplő. Jamie Olivier a vargányás rizottót grillezett erdei gombákkal koronázta, Giorgio Locatelli pedig a klasszikus, sáfrányos milánói rizottót tálalta osso buco-val, és lelkendezett, hogy a rizottó remek téli étel, egészen átmelegíti az embert. Ez az ötlet egy ideje megszületett már a fejemben. Fokozandó a télies hatást, no meg főleg a látványt, azt terveztem, hogy reszelt céklával ízesítem és színezem meg a rizottót. Az eredmény minden várakozásomat felülmúlta. Lehetne még gazdagítani ezt a rizottót például rukolával vagy szarvasgombával, a parmezán helyett szívesen kipróbálnám kecskesajttal, de ez ilyen egyszerűen is tökéletes. Céklás rizottó 1 fej lilahagyma 4 maréknyi rizottórizs 2 evőkanál olívaolaj 1 cékla ½ dl vörösbor 6 dl zöldségalaplé diónyi vaj 2-3 dkg reszelt parmezán A céklát megtisztítom és a finomra reszelem. Elkészítem/felforralom az alaplevet, végig melegen tartom. A finomra aprított lilahagymát az olajon megpárolom. Ráteszem a cékla felét, kevergetve azt is átpárolom. Pár perc múlva, ahogy a cékla kicsit veszített a nedvességtartalmából, hozzáadom a rizst, átpirítom. Meglocsolom a borral, és hagyom, hogy az alkohol elpárologjon belőle. Az alaplevet merőkanalanként adagolva, folytonos keverés mellett megfőzöm a rizottót, ez nagyjából 20 percig tart. Mivel a cékla a főzés során veszít a gyönyörű színéből, ezért a főzés végefelé adom hozzá a reszelt cékla másik felét. Ha a rizs krémesre főtt – de a rizsszemnek haraphatónak kell maradnia! –, lehúzom a tűzről, hozzákeverem a vajat és reszelt parmezánt. Lefedve 1-2 percig pihentetem tálalás előtt. Tetszés szerint további reszelt parmezánnal kínálom, de nekem nélküle jobban ízlett. 2 nagy adag