Tarja karfiollal
Valószínűleg az lenne a jó módszer, hogy eltervezem a menüt, aztán elmegyek a boltba, megveszem a hozzávalókat. De ha belegondolok, nálam gyakrabban fordul elő az, hogy előbb vásárolok valamit, ami megtetszik, gusztusosnak tűnik, aztán találom ki, hogy abból mit is lehetne főzni. Talán azért is van így, mert gyakran előfordult, hogy amit kigondoltam előre, azt éppen nem kaptam, vagy nem tetszett a minősége. Vagy csak nem vagyok eléggé tervszerű. Hát így volt most is, szép tarja volt, nem túl zsíros, csinosan felszeletelve árulták, miközben a csirkemell, amit eredetileg venni akartam, nem tetszett. A karfiol meg mindig elcsábít, ha szép, tömött, fehér és nem csak óriásikat lehet kapni. A tarjáról levágtam a csontokat (majd leves lesz belőle), zöldfűszeres sóval, fokhagymával befűszereztem, serpenyőben először mindkét oldalát megpirítottam, majd kevés vízzel, fedő alatt megpuhítottam. Nem voltak túl nagyok, ezért fejenként két szeletet. A karfiolt szétszedtem, sós vízben egy késhegynyi citromsavval (hogy szép fehér maradjon) nem túl puhára főztem. Tűzálló tálba fektettem a hússzeleteket, ráhalmoztam a karfiolt. A serpenyőben, amiben a hús sült egy pohár tejfölt elkevertem, így felszedte a fűszeres törmeléket, belekevertem egy egész tojást, ezt ráöntöttem a karfiol tetejére. Sütőben, erős fokozaton az öntet megszilárdulásáig sütöttem. Tulajdonképpen nevezhetném kissé diétás Dubarry szeletnek is. Azért diétás, mert nem besamellel készült, nincs benne liszt. Szerintem egyéb köret nem szükséges hozzá, elég maga a karfiol.