Az én napom
Ez teljesen magánügy, de úgy gondoltam, hogy ha már ennyi embert „behívtam” a konyhámba, akkor miért ne osszam meg mindenkivel ezt is. Szóval ma van a születésnapom. A sokadik, ezért aztán kissé felemás érzéseim vannak, jó is meg nem is. Emlékek kavarognak a fejemben, jók is meg nem is. Az időjárás is alkalmazkodik a hangulatomhoz, kicsit sütött a nap, beborult, esik az eső. Én azért úgy döntöttem, hogy inkább vidám leszek, örülök az éveimnek, amelyek elmúltak, meg amelyek még majd jönnek. Annak is örülök, hogy már kora reggel jó néhány üdvözletet, képeslapot, telefont kaptam barátaimtól, pedig januárban a közös bulin egyszer már megünnepeltek. Ezt a szép csokrot kaptam a férjemtől, meg pár szelet tortát is, szerencsére nem egy egészet, hanem többféléből. (A fogyókúrának átmenetileg annyi, amúgy sem csináltam túl komolyan, tudtam, hogy úgyis lesz kilengés.) Örüljetek velem, remélem, még sokáig találkozunk itt (is).