Vendégek a háznál
Természetesen nem valami nagy vendégségről van szó, mindössze annyi, hogy néha meghívjuk a barátainkat egy délutáni, esti beszélgetésre. De hát az is természetes, hogy ilyenkor enni is kell valamit, nem különlegeset (barátaink többsége nem éppen a reformkonyha híve), de azért jó is legyen. Az sem cél, hogy beszélgetés helyett én a konyhában szaladgáljak, tehát csak olyat kínálok, ami előre elkészíthető hideg vacsora. Most sütöttem egy közönséges, rúd alakra formált egybefasírtot, amit ilyenkor, ha hidegnek szánom, egy kissé erősebben fűszerezek. Díszítésül háromféle színű kaliforniai paprikát kockára vágtam, megpároltam, és belekevertem a húsmasszába. Persze az ízének sem tett rosszat. Volt még egy hagymás, ecetes krumplisaláta. Ehhez kiflikrumplit héjában megfőztem, meghámoztam, karikára vágtam. Lila hagymát félbe, majd szeletbe vágtam, megsóztam. Összekevertem egy evőkanál mustárt két-három evőkanál olajjal (most szezám) és egy teáskanál porcukorral. Addig kevertem, míg jó sűrű és világosabb színű lett. Beletettem kb. három evőkanál ecetet, és felengedtem egy pohár forró vízzel, így öntöttem a hagymával összekevert krumplira. A tetejére színes borsot daráltam. Mivel most úgy jött ki a lépés, hogy egymás után több vendéges napunk is volt, ezt-azt még készítettem, legközelebb arról is beszámolok.