Tojásos gévagomba leves
Hóhahóóó, az ártéri erdőben megjelentek az első sárga gévagombák. Még nagyon kicsik, de zsengék, puhák, lédúsak, isteni tojásos gévagomba leves készíthető belőlük. Ezt a laktató, enyhén savanykás levest kivételesen nem én találtam ki, hanem egy barátnőm. Méghozzá egy olyan barátnőm, akinek a szakácstudománya a csiberopogós megsütésén és a zacskós, főzés nélkül készíthető krémleves forró vízzel való felengedésén kívül a gombás tojás és a rántott leves készítéséig terjed - azt isa csak olyankor főzi (mármint a rántott levest), ha beteg . Ezt csak azért mondom, hogy látszódjon; nem kell különösebb szakácstudomány ahhoz, hogy valaki alkosson egy egyszerű, de ízletes ételt. A gévagombáról annyit mondanék el, hogy egy igen jellegzetes, nagy tömegben termő gombáról van szó amit nagyon könnyű gyűjteni. Nem kell hozzá más mint egy kés és egy kosár. Két hullámban terem, kora tavasszal és nyár végén, kora ősszel is. Én úgy tapasztaltam, hogy az őszi gombák íze nem olyan jó mint a tavasziaké, ezért én csak ilyenkor szedem. A gombát ügyesen le kell vágni a fatörzsről úgy, hogy lehetőleg ne maradjanak benne kéregdarabok. Otthon megmossuk és vékony, fél-egy centis szeletekre vágjuk és jó bő hideg vízbe beáztatjuk egy órácskára. Leöntjöük róla a fehéressé vált vizet, a gombát leöblítjük és még egyszer beáztatjuk. Egy óra múlva ezt az áztatóvizet is leöntjük, a gombát leöblítjük és előkészítjük a főzéshez. Ha rántani akarjuk, akkor hagyjuk szeletben, ha levesnek (vagy "szalontüdőnek", de erről majd máskor) , akkor keskeny csíkokra vágjuk. 4 személyre kell egy nagy tenyérnyi, áztatott és előkészített gévagomba, 2 tojás, 3 gerezd fokhagyma, két evőkanál olaj, egy evőkanál liszt, két teáskanál vegeta, egy teáskanál paprika, csipetnyi (ha van, őrölt, de szemes is jó) kömény, egy babérlevél, ízlés szerint alma- vagy borecet, leheletnyi csili és jó sok petrezselyem. Kicsit nagyobb lábosban mint ami szükséges (a rántásos levesek szeretnek "kifutni", hagyjunk helyet a rántás habjának) felmelegítjük az olajat és amikor forró, rádobjuk a zúzott fokhagymát. Egyet keverünk csak rajta és azonal rászórjuk lisztet. Zsemleszínű rántást készítünk és amikor kész, ráborítjuk az áztatóvízből lecsepegtetett, laskára vágott gombát és a fűszereket. Mivel vegetával készül, én ezt a levest sózni nem szoktam, de ez persze ízlés kérdése. Néhány vékony szeletke csípős paprika is jót tesz neki. Nem kell csípősnek lennie, de valamiért jobb az íze ha megmutatunk neki egy leheletnyi csípőset. Átkeverjük, a lángot minimumra vesszük, felöntjük egy liter vízzel és leülünk blogot írni. Már persze csak akkor, ha megfogadtuk a tanácsomat és jó nagy lábosban készítettük fel, amiből nem tud kifutni. 20 percig fő a gombaleves, ha kész, felütjük a két tojást, villával felverjük és lassan a forró levesbe csurgatjuk. Elzárjuk a lángot és lefedjük, hagyjuk pihenni egy negyed órát, ez alatt a tojás megszilárdul. Tálalás előtt ízlés szerint almaecettel ízesítjük és jó bőven megszórjuk apróra vágott petrezselyemmel.