Tavaszodik. Jé, tényleg!
Zsuzsa gurította nekem a Horasztól indult körkérdést: Neked mikor tavaszodik ki? Kiábrándító lesz a válaszom, én még észre sem vettem idén. Illetve csak azon, hogy ha néha benézek a blogomra, azt látom, hogy a „medvehagyma” keresőszóval érkeznek hozzám mostanában a leggyakrabban. Pedig mennék én a piacra és harapnám a harsogó retket, friss újhagymát, zsenge répát, de nem jutok el mostanában odáig. De jó, hogy felhívtátok rá figyelmemet, talán a húsvéti hosszú hétvégén nem felejtem el, hogy megnézzem a medvehagyma-lelőhelyünket, jó lenne a hagyományos túrós-spenótos háromszögek mellé medvehagymásat is sütni a húsvéti reggelihez. Utána pedig anyukám kertjében tartok terepszemlét, illetve a teraszról szemlélem majd jó társaságban, hogyan nő a fű – remélem, jó idő lesz. A tavasz érkezése gyerekkoromban a mosolygós retket jelentette. Vajas kenyér, rajta piros-fehér retekszeletek, ez volt a kedvencem, nagyon vártam minden évben és nagyon sajnáltam, hogy csak rövid ideig élvezhettem. Mostanság pedig az első, zsenge zöldségekből készült saláta: újhagyma, hónapos retek, fejes saláta, zsenge sárgarépa, kevés olaj és citromlé, esetleg friss sajt a tetejére, mindez az aromás újkrumpli mellé. Aztán majd jön a spárga, a zöldborsó, cseresznye, eper… és a nyár! Addigra talán majd én is normális életet élek újra. Kitartás, már csak 4 hónap...