Zöldborsópüré parmezánnal
A zöldborsópürét a hátszín mellé készítettem még tegnap ebédre. Előítéletekkel vártam a kóstolást, mert mint már írtam, nem rajongok különösebben a zöldborsóért, megeszem ugyan, de magamtól nem igazán készítem. Ehhez képest felfaltuk Attilával az egészet, mert nagyon finom volt. Lehet többféleképpen fűszerezni, akár mentával, bazsalikommal, de még chilivel is, én azonban hagytam natúrban, hogy érezzük a borsó ízét. Szerintem igazán zsenge borsóból jó, abból viszont nagyon, megfogadtam, hogy majd bébiétel gyanánt is készítem, ha eljön az ideje. Recept Egy kiló zöldborsó (héjával mérve) Egy nagyobb szem krumpli Kakukkfű Só, egy csipet cukor 2-3 dkg vaj 5 dkg reszelt parmezán A borsót és a krumplit megtisztítom, ez utóbbit kockákra vágom. A zöldségeket lábosba teszem, annyi vizet öntök rá, amennyi ellepi, és sóval, cukorral, kakukkfűvel ízesítve teljesen puhára főzöm. Ekkor leöntöm a főzővíz nagy részét, de rajtahagyok 1,5-2 decit. A levével együtt botmixerrel pépesítem. Én egy kicsit darabosabbra hagytam, de ez ízlés dolga. A borsópürét visszateszem a tűzre, a legkisebb lángra, belereszelem a sajtot, hozzáadom a vajat és egy-két percig hagyom még főni. Akár szárazabb, akár szaftos húsok mellé megállja a helyét, bár önmagában is finom. Érdemes még szólni a fenti képről is, amely Joan Vicent Cantó-tól származik, nekem tetszenek a fotói. Az étel egyébként a tegnapi bejegyzésben került megörökítésre.