Rókagombás rizses csirke
Újabb tábori étel. Amikor az ember Hegyalján jár, akkor dúskál a borokban, még a csapból is az folyik. Ismét túlzok, onnan természetesen víz jön, de annyival könnyebb az élet, hogy mennyiségi korlátozás nélkül használható a bor. Otthon ez egészen másképp van, adott mondjuk egy palacknyi mennyiség, kétszer (mit kétszer!) is meggondolja magát tehát a hobbiszakács, hogy pontosan milyen arányban kerüljön a nemes nedű az ételbe illetve saját magába. Ilyenkor, a bor hazájában pedig literszámra bevásárol, gondosan előre, és nem sajnálja beletenni azt a mennyiséget, amelyet az étel különben megkívánna. Hiszen, ha másnapra véletlenül mégis elfogy, csak átballag a szomszéd pincébe, és vételez egy újabb adagot. Másik kellemes mellékhatás, hogy ezek azok az alkalmak, amikor szabadon lehet kísérletezni. Nem volt ez másképp most sem. Azt mondják, a sárgamuskotályhoz nehéz ételt választani, szinte lehetetlen. És ez valóban így is van. Ez viszont valahogy kivétel, legalábbis úgy érzem: a rókagomba annyira képes megkeveri a kártyákat, hogy igen merészen kombinalhatóak mellette az ízek, így még a muskotály is képes harmonizálni hozzá. Igaz, szerfüggő is vagyok :). Hozzávalók /4 adag/ - 2 teljes csirkecomb, 4 csirkeszárny - 500 g kerekszemű rizs /SOS/ - 1 cs. szárított rókagomba - 60-70 g vaj - 6-700 ml sárgamuskotály /más fehérbor is alkalmas/+4-500 ml (forrás)víz - 2 fej sonkahagyma - 4-5 nagy gerezd fokhagyma - só, bors, csombor - 50-70 g ementáli Sikerült boltban szert tenni egy csomag szabadtartásban, szemestakarmányon nevelt csirkehúsra. Nem szabad persze mindent elhinni, bizonyos feltételekkel azonban igaz lehet, hiszen még ha mesze nem is üti meg a saját nevelésű minőségét, ám tényleg sokkal fogyaszthatóbb, mint az átlag húsipari csirke. Nincs is nehéz dolga, mivel az szinte ehetetlen. Ha jól emlékszem, rántani valóként írta a csomagolás, bár ez eszemben sem volt, viszont valóban megfelelő alapanyag, különösen tábori körülmények között. A csirkealkatrészeket megtisztítottam, a combokat kettéválasztottam (alsó, felső). Vajat hevítettem, és azon megpirítottam a húst, majd rádobtam a jól felaprított hagymákat. Sóztam, borsoztam, és felöntöttem borral. Tíz percet fedő alatt pároltam, majd hozzáadtam az előzetesen 40-45 perce beáztatott rókagombát a levével együtt, újabb tíz percig pároltam szép csendesen, majd felöntöttem a közeli hegyekben vételezett forrásvízzel, úgy hogy szemmértékre az összes folyadék mennyisége bő kétszerese legyen a rizsének /egy csésze rizs = kb. 200g/. Megforraltam, ellenőriztem a sózást, majd hozzáadtam a rizst, amelyet nem kell megmosni sem, annál jobb, minél több keményítőt old ki a főzőlé. Hasonlóképp, mint a rizottó esetében. Időnkét óvatosan kevergetve, lefedve, csendes tűzön puhára pároltam a rizst. Az a legjobb, ha a rizs akkorra puhul, mire felveszi a szaft legjavát. Ha vészesen fogy a lé, és a rizs még kemény, egy kevés vízzel lehet pótolni /ilyenkor a bor már kockázatos, nem biztos, hogy el tud forrni az alkoholtartalma/. Mielőtt elkészül, szórjuk meg egy kis finomra vágott csomborral, frissen őrölt borssal, és pár deka reszelt ementálival, Keverjük egyneműre, és tálaljuk. Másnap felmelegítve is igen jó. Feltéve, ha marad :)