Rózsafánk és szájfánk
Ha már szezonja van én is sütöttem tegnap egy adag fánkot. A megrendelés csörögefánkra szólt ugyan, de áttanulmányozva a csöröge recepteket egészen úgy tűnt a receptje szinte teljesen egyezik a rózsafánkéval. Végül Maci receptjét vettem kiindulási alapnak. Amikor elkezdtem, akkor épp mindkét lurkó aludt, aztán Kicsicsaj felébredt és rögtön beszállt a mulatságba. Hogy mennyire szeret nyújtani, szaggatni, gombócozni, kukacozni... Mostanra viszont már van akkora a csajszi, hogy jobb, ha nem a pulton ülve ténykedik, hanem egy kissámlin állva. Persze ez sem akadályozza meg abban, hogy tokától bokáig lisztes ne legyen... Szóval készültek hát mindenféle elfajzott fánkocskák is, mint korong fánk, meg virág fánk, meg karikafánk és még szájfánk is készült, ami nem más, mint egy korong, ami középen fel van hasítva és a csörögéhez hasonlóan egyik felét áthúztuk a másikon. Sülés közben amolyan klasszikus dundiszáj alakot vesz fel. Ugye? Hozzávalók kb. 30 fánkhoz: 400 g liszt 2 tojás 1 ek szilvapálinka 50 g vaj 3 ek tejföl 5 ek cukor 2 tk sütőpor csipet só A liszttel elmorzsoltam a vajat, majd hozzáadtam az összes többi hozzávalót és egyneművé gyúrtam. Kb. fél órát pihentettem a pulton, aztán jó vékonyra - kb. 2-3 mm vastagra - nyújtottam. Három különböző méretű pogácsaszaggatóval köröket szaggattunk (a legnagyobb a hagyományos fánkszaggató volt, a középső úgy öt centi körüli, a legkisebb pedig úgy 3 centi átmérőjű), aztán késsel bevagdostam a szélüket. A legnagyobbét ötször, a középsőét négyszer, a legkisebbét háromszor. A három korongot egymásra tettem, középen ujjal jól összenyomtam a kis koronggal lefelé tettem a forró olajba sülni. Mikor szép aranybarna lett átfordítottam, mikor elkészült törlőpapíron leitattam a felesleges olajat. Még azon melegen megszórtam porcukorral. S.K. eper illetve narancsos almalekvárral ettük. Kipróbáltuk Kicsicsajjal a vékonyabb és a vastagabb tésztát is, de a vastagabbnál szebben megszirmosodtak a rózsáink, a vékonyabbak meg persze ropogósabbak lettek. Erről jut eszembe, örömmel láttam ma reggel Gabah crostoli receptjét. Tegnap a fánkocskáinkat majszolva felemlegettük TS-sel ezt a finomságot (a nevére nem emlékeztünk persze, illetve nem is tudom vajh Rómában így hívják-e?). Milyen jó is volt két éve ilyenkor az egész napos római gyaloglós városnézős napok végén bemenni a sarki pékségbe és venni egy csinos, szalaggal átkötött papírdobozzal ebből a ropogós csodából.