Mostanában mindenki erre maszturbál. Ezt mondta TöFe, amikor beszámoltam neki, hogy 80 fokon sütöttem malackarajt, jelezvén, hogy gasztrokörökben most ez nagyon népszerű téma. Valóban, az ötlet több helyen előfordul, és miután szert tettem a szép darab húsra, meg is csináltam. Hogy egészen távolról kezdjem, új hentest kell keresnem, mert a régi bezárt. A második helyet próbáltam feltérképezni éppen kocsonyának való beszerzésével, és mellé még kinéztem egy kilónyi bőrös karajt is. Megkértem a hentest, hogy irdalja be. Szerintem ez azt jelenti, hogy a bőrt bevágjuk éppen a húsig. A hentes két perc múlva büszkén hozta a teljesen felszelt, de csontnál át nem vágott húst. Csak nyögtem egyet, hogy én ezt nem, mire készségesen vett elő egy másik darabot, és azt is bevagdosta, most éppen csak 5-6 centit belevágva a húsba. Végül ezekbe a vágásokba fokhagymát tettem, és a húsdarabot kétoldalról hústűvel összetűztem. A sütőt beállítottam 80 fokra, és beletettem a tepsit a sütőpapírral együtt. A megtűzött húst minden oldalról megsóztam. Egy jó evőkanál mustárt elkevertem 2 evőkanál olajjal, borssal és egy kevés Kotányi sertéssült keverékkel. Ezzel a masszával mindenütt bekentem a húst. 1 evőkanál olajat melegítettem 1 evőkanál vajjal és ebben a húst minden oldalán pirosra sütöttem. A minden oldala azt jelenti, hogy megfogtam sütőkesztyűs kézzel, és a végeit is megkapattam. Utána azonnal rátettem az előmelegített tepsire, és 5 órahosszáig sütöttem. Nem mertem az éjszakát bevállalni, a délelőtt meg ehhez rövid lett volna, ezért másnap ebéd előtt 200 fokon még átmelegítettem, egy kis karikára vágott héjában főtt krumplival. A következők a tapasztalataim: nagyon finom puha remek íze van, bár semennyi ideig sem pácolódott frissen a csontok körüli részek inkább főtt húsra emlékeztettek, ízben és jellegben kihűlve nem keményedett meg, mint a sütőben sült húsok, hanem ugyanolyan puha maradt, és a főtt hús jellege is eltűnt kifolyt belőle egy kevés lé, de csak a sütés vége felé, és ez az újramelegítéskor remek ízt adott a krumplinak. TöFe egyébként egy olyan geocachinget készít éppen elő, ahol a megtalálandó objektum egy parázzsal együtt elásott agyagedény, és ha szerencsés a megtaláló, éppen megfő az étel, mire odaér.