Cideres vajkaramellával töltött csiga
Az úgy volt, kezdhetném a vallomást, hogy már megint nem sikerült rendesen... Mármint a vajkaramella. Valahogy eddig még egyszer sem. Az íze mindig mennyei, de többnyire darabolhatatlan, merthogy nem darabos, inkább kanalas, merthogy ha nem is folyik, szilárdnak semmiképp nem mondható. Nem tudom mit rontok el, talán nem vagyok elég türelmes, talán valami mindig beleborul egy picit, vagy mindig csavarok rajta egyet az itthoni alapanyagoknak megfelelően, amitől aztán a végén hígabb lesz. De attól még itt van, még van s valamit kellene kezdeni vele. Merthogy a végletekig nem tárolható, meg aztán ott van KL, született Karamell Luciferke, aki egyre csak sutyorog a fülembe: Olyan csábító a hűtőben, ott van, csak ki kell nyitnod az ajtót, aztán fognod azt a hosszú nyelű kedvenc kanalad és már a tied is. Na persze... Volt hogy fagyi lett belőle, most kalácsban végezte. Soha rosszabb véget neki! S legalább nem együltő helyünkben faltuk fel! Álljon hát itt a recept, ahogy én készítettem, no meg a cideres karamelles csigáé. Az eredetit cideres karamell receptjét ajánlom a bon-bon gyárosoknak SugarPunk oldalán. Almás cideres karamell Hozzávalók: 2 csésze cider (Coraban kapható édes cidert használtam) 2/3 csésze tejszín (sűrű tejszín jobb szerintem, nekem habtejszín volt) 6 ek sótlan vaj 1.5 csésze cukor 1/4 csésze méz (ez amolyan egyéletemegyhalálom csere volt a kukoricaszirup helyett) 1/4 csésze víz 1 alma A cidert beforraltam egyharmadára, majd félretettem. Az almát meghámoztam, magháztalanítottam, majd nagyon pici kockákra vágtam. A tejszínt gyöngyözésig melegítettem, majd belekevertem a vajat és félretettem. A cukorból és mézből a vízzel keverés nélkül közepes hőn karamellt készítettem. Mikor szép, mély arany barna színe lett, mérsékeltem a hőfokot, majd hozzáöntöttem a tejszínt és a bepárolt cidert is. Jó gyorsan kevergettem, merthogy habzik ám és készül megszökni. Mikor kezdett összeállni az egész ment bele a sok pici almadarabka is és még kevergettem úgy 10 percig. Beolajozott zsírpapírral bélelt kb. 15 cm x 25 cm tálkába öntöttem és vártam, hogy majd jól megszilárdul. És vártam, és vártam. A teteje egészen reményteli volt, viszont mikor én kis balga a késsel nekiálltam volna felszabni, nem igazán ment. Merthogy mint említettem kés helyett kanalat kívánt. No, idáig tartott a reményteljes bonbon gyártásom még Karácsony előtt. A csokival való bevonást és a pirított diós megszórást le sem írom, SugarPunk oldalán meglelitek. A karamell azóta lapult a hűtőben. Megjegyzem, az íze remek. Több cider ízt reméltem tőle, halványan érezhető ugyan, de ha nem tudom nem lelem meg benne... Az almadarabkák viszont kifejezetten jót tettek neki. Finom lett, nagyon finom. Cideres, vajkaramelles csiga Hozzávalók: 25 g friss élesztő 250 ml tej 60 g cukor 300 g kenyérliszt (BL-80) 200 g simaliszt (BL-55) 20 g vaj + a kenéshez 1 csipetnyi só 1 adag cideres-almás vajkaramella fél bögre tej a kenéshez Az élesztőt 1 teáskanálnyi cukorral a tejben felfuttatom. A liszteket beleszitálom, majd hozzáadom a maradék cukrot , sót és az olvasztott vajat. Alaposan dagasztom, majd letakarva duplájára kelesztem. Pici liszttel megszórva újra átdagasztom, majd ismét kelesztem. Mikor másodjára is megkelt lisztezett deszkán kb. 50 centi x 30 centis téglalappá nyújtom. Úgy két csapott evőkanálnyi karamellt elkeverek fél bögre meleg tejben, a többi karamellt pedig egyenletesen elkenem a kelttészta tetején. Feltekerem és úgy 2 centi széles szeletekre vágom, nekem 16 darabra sikeredett. Két kerek 26 centis sütőtálat kikenek vajjal és viszonylag lazán beleteszem a csigákat, nyolcat-nyolcat mindegyik sütőtálba. Még fél órát kelesztem, a csigák szépen összenőnek, majd 180 C-on pirosra sütöm. Kb. fél óra kell neki. Mikor már majdnem kész (szépen pirosodik a teteje) meglocsolom a karamelles tejjel. Még kb. öt percig sütöm. A végeredmény igazán finom, a karamell persze szépen kifolyik belőle, olyan jó kis ragadós, tányérösszekenős süti. Két tortaformára elegendő.