Csirkemell és gomba – ez mindig jó
Mostanában végképp nem főztem újdonságokat, de azért valahogy a kipróbált, bevált ételeket sem tudom egyformán megcsinálni. Persze nem is nagyon akarom, kisebb-nagyobb változásokkal mindig érdekesebbek. (Ez is egy ilyen, ezért röviden írom le, csak hogy kiderüljön, főzök én rendszeresen mostanában is.) A gombát szeretem, hússal párosítva is nagyon. Szerepelt is már itt többféle, tejszínesen, bakonyiasan, tejföllel, kicsit paradicsomosan is, meg még pl. Sztroganov módra. Mindegyik nagyon jó, és nyugodtan lehet még továbbiakat is kitalálni. Talán azt is leírtam, hogy mennyire irigylem és tisztelem azokat, akik ismerik a vadon termő gombákat, és ráadásul módjuk is van rendszeresen hozzájutni. Én nem vagyok ilyen szerencsés, ezért szoktam szárított erdei gombát – vagy legalább porítottat – venni, és ezzel feljavítom a termesztett csiperkegombából főzött ételeket. Most is így történt, a szárított vargányából egy kis maréknyit kevés vízbe beáztattam. Közben a csíkokra vágott csirkemellet megpirítottam, jól elsütöttem a levét, hozzátettem a nagyobb darabokra vágott (vagy egyben hagyott kisebb) csiperkegombát. Azzal is addig sütöttem, míg a gomba is pirulni kezdett. Egy kevés pirospaprikát szórtam rá, csak hogy ne legyen olyan sápadt. Hozzátettem az áztatott, addigra megpuhult szárított gombát, levével együtt, hogy a jó kis gombíz minden cseppje megmaradjon. Kakukkfüvet, rozmaringot – ezek még jobban kiemelik az erdei ízt – és petrezselymet szórtam rá. Ráöntöttem két deci tejszínt, jó összeforraltam. Szerintem ennél több sűrítésre nincs szükség. Spagettit főztem hozzá.