Sálat kötök. Meleget, kéket, megnyugtatót – most épp Sebő fiamnak. Egyik szemet a másik után. Így haladunk befelé a télbe. Visszavonult napokat éltünk – próbáltuk megszokni, hogy egyre és egyre sötétebb az idő. Megjöttek az esők, a vad szelek, lassan a hideg is ideér. Néha már érezzük, hogy lesz majd karácsony is. S ahogy ez közeledik, kezd belénk visszatérni az élet.