Kiabálni akartam, Kese. Üvölteni, ott a kórházi ágyadnál, hogy kelj fel, menjünk innen. Menjünk vissza az életbe. De Te csak feküdtél némán, kiszolgáltatva, a plafont bámulva. Figyeltem az arcod, néztem a szemed, és kerestem bennük Törőcsik Andrást. A futballzsenit, az utánozhatatlant, az utolsó mohikánt. Kerestem, de csak fakó, üres tekintet nézet