Ha az ember szavakkal dolgozik, akkor elkerülhetetlenül lesznek kedvenc mondatai. Olyanok, melyek heteken keresztül ott bujkálnak valahol a fejében, hogy aztán időről-időre előbukkanjanak valahogy. Az a mondat, hogy „AJ Ginnis édesapja síoktató volt a Parnasszoszon”, pontosan ilyen. Nem tudok tőle szabadulni.