A magyar vígjátékoknak van egy nagyon sajátos hangulatuk és valljuk be, van aki ezt szereti, más pedig nagyon nem. Leginkább talán valamiféle kedves, különös nosztalgiafaktor az, ami időről-időre hozzájuk vonz bennünket és az olyan, újhullámos, az ebből a sémából kitörni igyekvő alkotások, mint például az antológia-szerű #Sohavégetnemérős.