A magyar költészetben sok olyan vers született, amely az emlékezés csendes fájdalmát és az elmúlás tapasztalatát ragadja meg. Ezekben a sorokban gyakran nem a drámai kitörések dominálnak, hanem a lassú felismerés: az idő múlik, az emlékek halványulnak, mégis nyomot hagynak bennünk. A most olvasható idézet egy visszatekintő, belső monológ hangján sz