Halk kopogás után egy sudár, önbizalommal teli fiatalember lépett be a szobámba: „Móricz-Sabján Simon vagyok, szeretnék beszélni veled.” Hat éve történt ez, amikor még szinte meg sem száradt a tinta a kinevezésemen. Simon annyit kért, intézzem el, hogy a Világgazdaságnál dolgozhasson, pontosabban: akkor marad csak a cégnél, ha nálunk folytathatja a