Mint ismeretes, javában zajlanak az Apáca show harmadik részének előkészületei, és bár maga Whoopi Goldberg ezúttal csupán kisebb szerepet kap majd a filmben, az első és második részben nyújtott alakítását aligha lehet majd felülmúlni.
Mindig minden filmbe bele lehet kötni, mindegyikben lehet találni kisebb-nagyobb bakikat. A belógó mikrofon, a háttérben sétáló statiszta, a színészen felejtett karóra vagy hasonlók teljesen hétköznapinak számítanak a bakivadászok számára. Aztán ott vannak a történetek logikai bukfencei, amelyek felfedezéséhez már nem elég egyszerűen árgus szemekke
A mögöttünk hagyott hétvégén új szuperhősfilm debütált a Netflixen, amit ráadásul elég nagy várakozás előzött meg. Nem a hagyományos izompacsirta az őrült gonosz ellen moziról van szó, hisz ezúttal a főszereplőkről elsőre a kutya nem mondaná meg, hogy szuperhősök lennének.
Azt kellene eldöntenünk, hogy mit is várunk igazából egy ilyen videójáték adaptációtól, mert az mára már egyértelművé vált oly sok próbálkozás után, hogy soha, de soha nem lesz olyan a film, mint a játék, legyen szó bármelyik feldolgozásról. A legtöbb csúnyán elhasalt, de voltak persze kellemesebb próbálkozások is, mint például a Silent Hill első r
A karate kölyök második része az a folytatás, ami a klasszikus első rész farvizén próbál evezni, ugyanazzal a készítőgárdával és a szereplők nagy részével, egy teljesen érdektelen, sablonos, lapos történetben. Túlzott elbizakodottság uralkodhatott a rendező fejében, mert igazán meg sem erőltette magát, talán azt gondolhatta, ha először működött, mi
Egy véletlen folytán kezdtem bele ebbe a filmbe, ugyanis összekevertem egy kimondottan hasonló történetű alkotással (a Mangiati vivi!-vel, Umberto Lenzi (1931–2017) 1980-ban készített filmjével, bár ha jól emlékszem, Magyarországon Élve megzabálva címre fordították).Tulajdonképpen mivel már az elején rájöttem, hogy még nem volt szerencsém ehhez a k