Beköszöntöttek a hűvösebb napok, az évnek ebben a szakában pedig nincs is jobb egy jó kis horrofilmnél. Persze nem mindegy, hogy mire is esik a választásunk, hiszen könnyen abba a hibába eshetünk, hogy egy nagysikerű, klasszikusnak mondható alkotás folytatását szeretnénk megnézni, ami valahogy nem ugyanaz, mint az eredeti rész volt. Az is előfordul
Harminc évvel ezelőtt a western műfaja már közel sem örvendett akkora népszerűségnek, mint fénykorában. Ha egy rendező mindenáron ebben a zsánerben gondolkodott, és zöld utat akart kapni a stúdióktól, alaposan vissza kellett fognia a büdzsét, két óra alatt kellett tartani a játékidőt, és lehetőleg minden párbeszédnek angolnak kellett lennie. Nos,
Gaston Leroux városi, avagy francia nemzeti legendává avanzsált hőséről a zseniális Adrew Lloyd Webber 1986-ban egy borzongatóan zseniális színpadi musicalt készített, melynek sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy máig a legtöbbet játszott darab, illetve, hogy az egyébként számtalan stílusban adaptált történet az általa bemutatott formában a