A Marvel és a Sony gyakorlatilag az utóbbi évek legizgalmasabb együttműködését hozták össze a Pókember filmekkel, noha ez a partnerség egyáltalán nem mondható felhőtlennek.
Nicholas Cage az utóbbi időben a független filmeseket részesítette előnyben, elmondása szerint ugyanis nagyon zavarta a hollywoodi produkcióknál, hogy nem volt lehetősége improvizálni. Azt hiszem, egyre többen vagyunk így a mindennapi életben is. Azok a dolgok, amelyekkel korlátok közé próbálnak szorítani bennünket akár a munkahelyen, akár a minden
Képregényekből filmet csinálni a 2000-es évek egyik legnagyobb biznisze Hollywoodban. Ennek két legnagyobb forrása természetesen a Marvel és a DC képregények, de időnként fel-felbukkannak olyan filmek is, amelyek e két gigantikus multiverzumon kívül született képregényeket dolgoznak fel. Ilyen volt Sylvain White 2010-ben megjelent akciófilmje is, a
Mivel több helyen is lelkendező véleményeket olvastam a filmről, és mivel kedvelem Walter Matthau egyéniségét, úgy véltem, nagy csalódás nem érhet, és belevetettem magam az Ipi-apacs megnézésébe. Nos, utólag be kell látnom, hogy tévedtem. Nem Matthauval volt baj, hanem valahogyan az egész filmmel. Bár a maga módján szórakoztató a történet, de szeri
Elérkeztünk Jackson zseniális fantasy világának utolsó állomásához. Sajnos itt már az volt az ember érzése, hogy minél előbb le akarják zárni, eléggé ötlettelennek tűntek helyenként, és inkább próbálták első helyre tenni a több helyszínből álló csatákat. Azt megértem, hogy emiatt hátrébb szorultak egyes karakterek, és eltűntek az érzelmek is, mivel
1981-ben David Cronenberg eldöntötte, hogy csinál egy igazi, olyan jó véres, de eközben agyalós filmet. Így elkészítette az Agyfürkészőket, de mielőtt írnék egy kis kommentet, vagy inkább nevezzük kritikának, azért felsorolnék egy pár filmet, amit a torontói születésű úriember rendezett. Többek között a Légy (személyes kedvenc) Paraziták, Veszett,
Ha Hannibal Lecter karaktere kerül szóba egy baráti beszélgetésen, automatikusan mindenkinek Anthony Hopkins díjnyertes alakításai jutnak eszébe. Bár az utóbbi időben már másra osztják a kegyetlen sorozatgyilkos karakterét, az örökre összeforrt a színésszel. Pedig volt idő, amikor valaki mást akartak A bárányok hallgatnak főszerepére. Méghozzá Sean
A filmesek mindig igyekeznek a lehető legnagyobb felhajtást generálni aktuális filmjük körül. Ennek egyik leghatékonyabb eszköze lehet, ha sikerül a közösségi médiában amolyan vírusmarketinggel érdekes történeteket elterjeszteniük. Erre volt kiváló példa még az előző évezredben az Ideglelés, amelyről már a megjelenése előtt is mindenki azt tartotta