Vélhetően egy igencsak megosztó filmre sikerült bukkannom a minap, hiszen sem a téma, sem annak feldolgozásmódja nem olyan, hogy azt a mai szekularizált és rohanó világunkban sokan élvezzék. Viszont aki rá tud hangolódni erre a sajátos hangvételű műre, az jó eséllyel talál benne olyasmit, aminek a segítségével katarzist élhet át.A rendkívül röviden
A Dűne az a történet, amelyet senkinek sem kell bemutatni. Frank Herbert klasszikus regényét ugyanis mindig megelőzi a hírneve, így még azok is fogalmat tudnak alkotni a jelentőségéről, monumentalitásáról és a sci-fi műfajra gyakorolt hatásáról, akik (még) nem olvasták el a könyveket. A Dűne-laikusok háttérismeret nélkül is a regény híréhez hasonl
Fabien Delage belevágott a found footage műfajba, és lerakott elénk egy izmos(nak induló) mozit. Persze nem akarom bántani a produkciót, de végtelenül dicsérni sem szeretném, mert nem érdemli meg. A szubzsáner rettenetesen megosztó az emberek közt, vagy imádják, vagy el sem tudják viselni. Itt nincs középút. A film képi világa nagyon tetszetős, ama
Ez is lehetne akár a film címe, és talán találóbb is lett volna. Ebbe az bizonyos kúriába érkezik Judith, akit a lánya és az unokája kísér be, hátha jobb kezekben lesz, a lényeg, hogy ne otthon szívja el a levegőt előlük. Mindez a hetvenedik születésnapján történt rosszullét miatt alakul így, igazság szerint nem nagyon értettem, hogy miért kell egy
Még mielőtt mélyebben belemennék a film boncolgatásába, szeretném leszögezni, hogy a Halálos iramban 9 számomra szuperhős filmnek számít. Ennek egy olyan egyszerű oka van, hogy ahogy már korábban is láthattuk, a valóságban szinte (legalábbis véleményem szerint 99%-ban) lehetetlen dolgokat művelnek, hajtanak végre a film karakterei. Akik amúgy elvil
Robert Matheson 1954-es regénye (az I Am Legend) többször is megragadta a filmesek fantáziáját, ám a Will Smith főszereplésével készült 2007-es filmváltozattól eltérően a többi feldolgozás nem igazán jutott el a magyar közönséghez, legalábbis „hivatalos” formában nem. Ez különösen is sajnálható jelen alkotás esetében, amely bár korántsem tökéletes
Múlt hétvégén debütált a Keith English rendezésében készült Elk*rtuk, amely úgy tűnik, hogy a számos negatív visszajelzés ellenére meglepően jól teljesített a kasszáknál a Filmforgalmazók Egyesülete adatai alapján.
Daniel Craig utolsó alkalommal bújt James Bond bőrébe a Nincs idő meghalniban, a rajongók egy részéről azonban már most számos találgatás felmerült azzal kapcsolatban, ki is vehetné át a stafétát Craigtől.
Szeretném leszögezni itt és most, hogy imádom az északi filmeket, legyen az dán, finn, norvég, svéd vagy akár izlandi mozi. Valahogy specifikusan más a hangulatuk, amit sugároznak felém, és engem egyből beszippantanak ezek a mozik.Egy flashback, amivel a rendező (Anders Banke) indít, és egyből visszaugrunk a II. világháború idejére, amikor is egy n
Az élet szép. De Nehéz, és tele van buktatókkal is egyben. Ahogyan cseperedünk és kilépünk szüleink árnyékából, hamar rájövünk erre. Igaz ez mindenre az életünk minden szegmensében. Jelen esetben filmünk hősei sztárok akarnak lenni, és semmi nem állhat az útjukba. Ja, és persze senki, ezt még tegyük hozzá! Matthew John Lawrence, a rendező második e
Talán minden idők legnépszerűbb sitcomja volt a Jóbarátok, ami tíz évadot ért meg 1994 és 2004 között. Világszerte nézők milliói rajongtak érte és rajonganak érte a mai napig. Joey, Chandler, Ross, valamint Rachel, Phoebe és Monica kalandjai azon sorozatok közé tartozik, amelyek képesek huszadszor is TV képernyője elé szögezni az embereket.
A hazugságvizsgálóra kötött sztár a 20 perc őszintén című műsorunkban azt mondta, zenei téren nagyon kevés lehetőség van ebben az országban, pedig ő ennél többet szeretne elérni.
Megláttam a szereplőgárdát, és csurgott a nyálam. Na mondom, itt vagy valami brutális, eget rengető szenzáció lesz, vagy valami olyan, mint amikor a Real Madrid levadássza az összes klasszis futballistát, aztán rögtön kiesik az UEFA B.L.-bőlDenzel Washington neve nekem már egy ékkő, aki annyira sokat tett már le az asztalra, hogy az kis túlzással f
Erős utánérzés A lengyel kliséhalmaz tele van filmes "lopásokkal", na jó, utánérzésekkel. Kicsit Péntek 13, kicsit Wrong Tour. Mintha néha a Kristály-tónál lennék, és a film kezdése is már mintha ismerős lenne. De azért nézhető, és nem is a legrosszabb mozifilmek közé tartozik. Bartosz M. Kowalski fejébe persze nem láthatok bele, de nem hiszem, hog
A „nyájas olvasó” bizonyára ismeri, ha mást nem, hallomásból a #Netflix egyik legsikeresebb sorozatát, a #Bridgerton családot. Számomra új volt egy efféle „limonádé” sorozatot megtekinteni, főleg, hogy a célcsoportja a sorozatnak inkább a 14-15 évesek, vagy az idősebb lányokat, nőket célozza meg. Szeretném a legelején leszögezni, hogy a magyar szin
Bár annak idején élvezettel olvastam a "Kozmosz Fantasztikus Könyvek" sorozatot, és abban is Frank Herbert regényét, a Dűnét, melynek világa tényleg elvarázsolt, Denis Villeneuve idei drámája nagy csalódást okozott számomra. Megjelennek ugyan a filmben a Dűne-világ elemei: a sivatagos Arrakis bolygó, a hatalmas férgek a felszín alatt, a titokzatos
A halál kérdésének összetettsége szinte mindenkit foglalkoztat időnként az életben. Bár elsőre talán lehangoló témának tűnhet, legyen szó azonban bármilyen alkotásról, bizony be kell látnunk, hogy a filmvilágban bőven akad olyan produkció, amely épp az ellenkező hatást képes elérni. Alábbi összeállításunkban olyan filmeket gyűjtöttünk össze, amelye
Stephen T. Kay megálmodott valamit. De valahogy azt érzem, álom közben felriadt, és elfelejtette, mit is akart csinálni a jóember. Szerintem nem ezt a szörnyűséget, amit lerakott elénk. A forgatókönyvet Eric Kripke vetette papírra, és szerintem ott jobban festett, mint a filmvászonra felvitel után. Bobby Bukowski hiába próbált meg mindent, valahogy