Gyakran előfordul az álomgyárban, hogy valaki elvállal egy szerepet és ez meghatározza karrierje hátralevő részét. Ha nem nyugszik bele, akkor nagy erőfeszítések árán kitörhet a "skatulyából", azonban ez nem mindig sikerül.
Minden bizonnyal állítható, hogy a történelmi filmek egyik legimpozánsabb darabja. A kényes ízlésű, és szigorú kritikusok szerint meglehetősen túlcizellált. De akkor mi mondható a Kleopátra c. monumentális giccsparádéról, melynek egyetlen központi témája, hogy Elizabeth Taylort, mint a 60-as évek egyik erotikus szimbólumát, Kleopátraként ünnepelik.
Igaz, hogy még nincs nyár, ez mégis egy laza kis nyári limonádé, megspékelve egy karika kalanddal. Tök jól esik a dolgos hétköznapok közepette beülni a moziba, és felfrissülni egy ilyen film által. Nagy pozitívum, hogy nem akar több lenni, mint ami. Nem akar nagy dolgokat mondani, nem akar óriási cliffhangerekkel bombázni. Nem akarja megfejteni az