1981 májusának végén Varga József tévébemondó beszélt a stúdióban. Nyugodtnak tűnt és kimértnek. Ahogy szokott. Az a mély, bársonyos hang valahogy megnyugtatta a nézőt. Elég volt becsukni az embernek a szemét, miközben ő beszélt és pillanatok alatt elszállt minden gond, minden stressz. De azon a napon mintha lassabban formálta volna a mondatokat.