Életem során nem sokszor volt részem piknikben, utoljára talán két éve nyáron mentünk ki Tinnyére a barátainkkal és a gyerekeinkkel, de az időjárás nem volt hozzánk túl kegyes, mindazonáltal mindent elpusztítottunk, amit vittünk magunkkal:) A menüre már csak halványan emlékszem (majonézes saláták biztosan voltak, fasírtgolyót a barátnőm sütött, szóval a legszokványosabb, amit csak el lehet…
A Zagat étteremkalauz közvéleménykutató típusú: szakmabeliek, VIP-személyiségek és a nagyközönség szavazatai keverednek benne, számos kategóriában. Mindez néha sajátos eredményeket hoz – mondhatjuk úgy is, hogy nem mindig a legszigorúbban vett szakmai ítéletek születnek. Ezzel együtt súlya van annak, ha tizenöt éve minden évben ugyanaz a hely nyeri el „a legjobb steaksütő” címet a Zagattól. [...]…
A piknikről valahogy mindig az jut eszembe, hogy kimegyünk a szabadba, leterítünk egy kockás takarót, körülötte kényelmesen lekucorodunk és elővesszük a különféle hideg fogásokból álló elemózsiát, amit jóízűen elfogyasztunk. Valahogy úgy néz ki az egész, mint Szinyei Merse képén. Gyorsan hozzáteszem, nem igazán szoktunk ilyet csinálni, inkább a szabadtűzi főzést, bográcsozást, grillezést…
A piknikes VKF-re elveimhez hűen cseresznyés lepényt sütöttem desszert gyanánt, Attila hathatós közreműködésével. Mondtam is neki, hogy ha ő is beszáll a konyhai munkába, nekem nem nagyon terem babér, csak az „alja” munka az enyém: cseresznyemagozás – gyűlölöm!-, mosogatás, stb. Mint korábban írtam, piknikre a legjobb kevert süteményt, piskótát, pitét készíteni vagy gyümölcsöt vinni, mert a krémes…
Gyerekkoromban sokat piknikeltünk. A többnapos piknik helyszíne leggyakrabban a Hargita volt, általában augusztusban, málnaszedéssel egybekötve. Ha egynaposra sikeredett, leginkább a Maros völgyén tettük, Szászrégen és Maroshévíz között valahol, lent a vízparton. Ilyenkor több család felkerekedett, enni-innivalóval, hordozható flekkensütő hiányában csak egy ráccsal, amihez a helyszínen kellett…
Gourmandula kiírásának ugyan csak félig tettem eleget, de azért remélem nem fog diszkvalifikálni. A sütőt ugyanis, ahogy kérte, bekapcsoltam, viszont a piknikkosaram sajnos ezúttal nem jutott szerephez. De ígérem, hogy amint Panni olyan életkorba lép, hogy nem kell utánarohanni a finomságokat a fűben felejtve, hogy ne tűnjön el teljesen a látómezőnkből, pótoljuk az elmaradt kirándulást. A…
A nap fűszere: "Először legyen meg a szükséges, aztán mindjárt az elégséges."Seneca Újra itthon...És szomorú vagyok....Azt félretéve, hogy tudom, nem kéne ezeket gondolnom. Tudom, hogy hülye vagyok, mert ilyenekre gondolok. Örülnöm kellene, hogy utazhattam. Hogy nyaralhattam. És örülök is. De most, hogy hazatértem olyan mértékű nihil és rosszkedv vett rajtam erőt, hogy az már kissé ijesztő…
Annyi mindenről szeretnék írni... Például arról, hogy pontosan emlékszem, Ana vitt bűnbe engem, legalábbis ami a fagylaltgépvásárlást illeti. De ez jó, egy percig se bántam meg, hogy megvettem a kis idióta kinézetű masinát, mert bár télen egyáltalán nem használom, nyáron mindig van a mélyhűtőben házi készítésű fagylalt, és ezt gép nélkül nehezen valósítanám meg, mert hogy én nem kavargatnám fél…
Galambbegy, jégsaláta, rucola, endívia, lollo rosso, frisée, cikória és még sorolhatjuk tovább a szép elnevezéseket. Jobb helyeken manapság már nem ám csak úgy snasszul, egyszerűen, saláta. A hagyományos –fapados- fejes saláta kezd kissé kimenni a divatból, de valljuk be, a már nálunk is egész könnyen beszerezhető különlegesebb társai árnyékában nem túl sok eséllyel indul a versenyben. Állagban,…
Anyáddal szórakozz, te szemét - morogtam kómásan, amikor hajnali 4-kor arra ébredtem, hogy dörög, villámlik, zuhog az eső, mivel tegnap két órán át előkészültem a mai piknikre. Embernek két hete sulykolom, hogy ez a hétvégi program (muszáj, szívem, gourmandula ezt írta ki :) ), fejben puzzléztam a menüt már napok óta, és persze megvolt a kinézett helyszín is: Reggelre összekapta magát a mocsok…